-Remélhetőleg mindenki tudja, miért vagyunk itt! Egyedül Lisa titkárnőjének szóltam, élni akartam a meglepettséggel járó szétszórtsággal! Ilyenkor derül ki, mennyire összeszedett és összehangolt egy cég!
Alexander mély hangja betöltötte az egész termet. Hiába foglaltam el a hozzá legközelebbi széket a rangomtól fogva mit sem értettem a mondanivalójából. A fejemben Bill szavai visszhangoztak. A tekintetét még mindig éreztem a testemen, az ajkait az arcomon, a keze érintését az én kezemen.
-Átfutottam az éves behozatalt és kiadásokat. Összevetve szépen halad a cég, de még több erőt kell belefektetnie mindenkinek, ahhoz, hogy a Niaya teljes fényében tündökölhessen, leverve az összes többi versenyképes szennylapot!
Alexandre az asztalra csapta a havi kiadásunkat. A hangos csattanás rántott vissza egy pillanat töredéke alatt a földre.
Kiábrándulva toltam el magamtól a kinyitott mappát az asztalon. A zsebemben összegyűrt papír nagyobb könyörgések árán sem volt hajlandó előbújni.
Elsimítottam az arcomba omló tincseimet, és egy pillanatra megéreztem Bill illatát. Ahogy a blúzom vállkitöméséhez hajoltam újra megcsapott az ismerős férfi illat.
-Lisa szeretnél mondani pár szót? – fordult felém Alexander. Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Nem volt elég, hogy a parfümöm tovaszállt, és férfi illatfelhő vett körül, pont a kulcscsontomhoz hajolva szagolgattam magam.
A főnökömre néztem, aki szúrós szemmel épp megölni kívánt.
-Minden fontosat elmondtál, azt hiszem nekem már nincs mit hozzáfűznöm.
-Rendben, akkor ezennel mindenki mehet a dolgára!
A varázsszóra mindenki felállt és halk mormogással kitolongtak.
-Lisa, egy pillanatra! – szólt utánam Alexander, megbotránkozó hangnemmel.
-Igen?
-Mi volt ez az előbb? És miért nem figyeltél a beszédemre?
-Figyeltem, nem kell aggódnod!
-Nem figyeltél. Lehet testileg itt voltál, de szellemileg úgy érzem messze a munkádtól!
-Most arra akarsz kilyukadni, hogy rosszul végzem a munkámat?
-Dehogy is! Kicsim figyelj… - közelebb húzott magához két karját a vállamra téve – Én csak azt mondom, hogyha kell egy kis pihenő, akkor nyugodtan szólj!
-Minek kéne? Jól vagyok!
-Mindenki tudja, mi történt! És nem kell ilyen erősnek mutatnod magad!
-Nézd Alexander…
-Alexander? – hökölt hátra a mondatomba vágva – Azt hittem, hogy megbeszéltük ezt!
-Nem foglak apának hívni a munkahelyem, és én is azt hiszem, hogy ezt már megbeszéltük! – sziszegtem a fogaim közt mérgesen.
-És ha most nem baj, most megyek dolgozni! – feldúltan léptem ki a megbeszélésről, ami másoknak persze nem kis meglepettséget okozott.
-Na? – toporzékolt mellettem Reachel
-Nincs na! És hol van már a kávém?
-Azt hittem azzal a helyes sráccal már ittál… ne haragudj, de nem hoztam… - biggyesztette le az ajkát, elérve a kívánt hatást. A szívem most az egyszer megenyhült.
-Jól van, nem számít. De holnap reggel duplával fogsz tartozni!
-Vettem főnök!

***

-Ó, megjött a csavargó!
-Mit hittél örökre ott maradok? – dobta le a kabátját a közeli fotelbe.
-Nem, de mesélj! Milyen?
-Mint régen is volt… gyönyörű…
-Na ne már! Részletesebben? Volt valami?
-A valami alatt lehet azt érteni, hogy magától megadta a telefonszámát?