Az utolsó estét töltöttük együtt. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy talán csak hétvégenként fogjuk egymást látni. Izgatottan álltam az ajtó előtt, dörzsölve a tenyeremet a fog csikargató hideg miatt.
Ahogy közeledett széles mosoly ült ki az arcára, amitől szinte egyből melegem lett.
-Szia! – suttogta egy csók keretén. Egy pillanatra magához kapott, még egy csókért, majd lassan elengedett. Nem hagytam, hogy azonnal elsétáljon, szorosan magamhoz húztam, és élveztem, hogy felmelegít a teste. A keze a lapockámat simogatta, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Menjünk! – sürgettem lefele a lépcsőn.
A gyaloglásból futás lett, ahogy a ház felé közeledtünk. A zár úgy tűnt épp durcizós kedvében volt, és mindenféleképpen meg akart minket akadályozni, a felől, hogy bejussunk.
Bent a kinti hideghez képest igazi nyári forróság várt minket. Mielőtt teljesen körbenézhettem volna megtorpantam, ahogy a várt sötétség helyett sejtelmes fény kavalkádban úszott az egész szoba.
-Meglepetés! – suttogta a fülembe hátulról átkarolva.
Tudtam, mire készül, és nem akartam ellenkezni. Tetszett a gondolat, és csak arra összpontosítottam, hogy ne rontsak bele a tervébe. Megfordított a csípőmnél, én pedig elvesztem a szemeiben.
-Szeretlek… - suttogta újra meg újra és újra a fülembe valahova hátrálva. Behunyt szemmel kapaszkodtam belé, míg meg nem éreztem az ágy szélét a lábszáramnál.

***

-Hova… hova lett? – kutatott tovább idegesen a táskájában.
-Mit keresel? – nyúlt be a pólója alá a rasztának Zyta.
-Volt még vagy három darab óvszerem… bakker fogadni mernék, hogy Bill vitte el!
-Nyugi már, van nálam is!
-Ez most komoly? – Tom elképedve nézett hátra a lányra, aki csak megcsókolta.
-Szerinted viccelnék ilyennel?
Zyta tapintásaitól Tom elvesztette az eszét, és már az sem érdekelte, hogy tényleg van-e a lánynál óvszer vagy sem. Felültette az ágyra, ő maga pedig ott térdelt előtte.
A ruhákat eltüntették az ágy alá, csak hogy az este további részében egyikkőjüknek se kelljen azzal foglalkozni.
-Várj csak! Ha Bill vitte el, akkor… ők is kettesben vannak, gondolj csak bele!
Zyta-n ahogy végigfutott a gondolat egy cseppnyi irigységet érzett. A tábor kezdete óta odavolt Billél-t, most pedig Lisa van vele, ráadásul kettesben, és lehet már rég meztelenül.
-Egészségükre! De nekünk is van még egy elintézni való dolgunk! – vigyorgott kajánul a raszta, hátradöntve Zyta-t az ágyon.

***

Végig nézte az arcomat, mosolygott, csókolt és simogatott. Már arra sem emlékszem, hogy került elő és honnan az óvszer, de ahogy felhúzta, még egyszer megkérdezte, hogy valóban akarom-e. Megerősítettem, hogy még soha mást nem akartam ennyire.
Nem vártam el túl sokat az estétől, de mégis felülmúlt mindent. Talán mert tényleg akartam, és mert azzal történt meg először akit szerettem.
Lihegve dőlt le mellém, és még az sem számított, hogy én igazából semmit sem éreztem. Ott volt mellettem, és akkor csak ez számított.

***

-Gyerünk már! A fenébe is! – szitkozódtam, ahogy a csomagjaimat próbáltam kituszkolni az ajtón.
-Segítsek?
-Imádlak! – néztem rá megkönnyebbülve. A saját cuccai mellett az enyémet is vitte, egészen anya kocsijáig.
-Lisa! Kicsim! – omlott anya azonnal a vállamra. Éreztem hogy sír, és szinte összetörte a bordáimat, ahogy ölelt.
-Nem haltam meg, és nincs semmi bajom! – toltam el gyengéden magamtól, hogy végre Billt is bemutathassam – Egyébként… anya ő itt Bill! Bill ő itt az anyám!
-Jó reggelt! – nyújtotta a kezét Bill anya viszont meg sem moccant.
-Lisa, kicsim… ő a barátod? – nézett rám kikerekedett szemekkel. Billre néztem, aki láthatóan kínosnak érezte a szituációt.
-Igen, de nem lakik olyan messze tőlem! És suli időszakban is tudunk majd együtt lenni. Eskü jól fogok tanulni!
-Lisa, kicsim! Mi visszaköltözünk Amerikába apádhoz!