A f�k lombjai eltakart�k az ablakokat, a h�v�s kinti sz�l ide-oda lebbentette a leveleket, hajl�tgatta az �gakat, �s k�zbez�rta a fah�zat.
Az ajt� alatti r�sen k�szva jutott be az esti cs�p�s sz�l a szob�ba, felbontva a meleg �sszhangot.
Nem akartam magyar�zkodni, vagy menteget�zni, s�t m�g azt sem akartam tudni honnan szerezte meg a napl�mat. Az eg�sz helyzet abszurdnak t�nt, �s legsz�vesebben megsz�ktem volna. Ha csak az ajt�ra n�ztem, r�j�ttem, hogy nem mehetek el, am�g nem tudja, mit is �rzek val�j�ban.
-Nem is akarsz semmit sem mondani?
A k�rd�se z�kkentett vissza a jelenbe. Ott �llt m�g mindig el�ttem, kez�ben a f�zettel, sz�tnyitva ott, ahol a legut�bbi bejegyz�st olvasta.
Megn�multam �s lefagytam. R�n�zni sem b�rtam. M�gis mit mondjak? Hogy szeretlek, te szem�t? �s m�g az sem �rdekel, hogy elloptad a napl�mat �s kiolvastad?
-Ezt akkor nemnek vehetem! Nagyszer�! �s most m�gis mit tegyek, megmondan�d? �n az igazat mondtam, erre te k�tsz�n�en ki�rod magadb�l, �s �gy �ll�tasz be, mintha �n lenn�k a gonosz?! Ha eddig sem volt �rtelme a kapcsolatunknak mi�rt akartad ennyire? Ment�l volna vissza Albert-hez! – idegesen a f�ldh�z v�gta a f�zetet, �s h�tat ford�tott nekem. Nem �rtettem az eg�sz helyzetet. A torkom kapart, de egy sz� sem j�tt ki a sz�mon. Hallgattam, hogyan adja ki a d�h�t, �s az �n utamat is. K�zbe akartam sz�lni, hogy l�ssa, nem az�rt nem besz�lek, mert nem �rdekel, hanem mert egyszer�en k�ptelen vagyok. Az agyam n�mas�gi fogadalmat tett, a szemem pedig alig merte Billt k�vetni.
A d�h�ng�se f�l �ra m�lva sem csillapodott, k�rdezgetett, v�laszt v�rt, t�prengett, de semmi. Egy �jabb harminc perc m�lva egym�s mellett �lt�nk az �gyon, tanakodva.
-Nem fogok visszamenni Albert-hez ak�r tetszik, ak�r nem! – sz�laltam meg hossz� id� ut�n, de magabiztosan �s elt�k�lten.
-Mi�rt nem sz�lt�l… mi�rt nem magyar�ztad el?
-Mit? Megijedtem ennyi az eg�sz! �rtsd meg Bill, apa elhagyott minket, anya alig foglalkozik az �rzelmeimmel, erre te… csak fura volt!
-Szeretlek, ebben mi a fura?
-Az, hogy kimondod! Megijedtem a saj�t �rz�seimt�l is!
�jabb csend k�vetkezett. A fejemben ezernyi gondolat cik�zott, hogy megcs�kolom, vagy egyszer�en csak �n is kimondom azt a sz�t, de egyiket sem tal�ltam el�g dr�mainak, �s �szint�nek.
Kint a t�j m�r l�thatatlann� v�lt a s�t�t k�dben, elveszett a t� hull�mz� vize, �s a napfogyatkoz�s is m�r r�g tovasz�llt.
Bill mellettem h�trad�lt az �gyra, majd �jra fel�lt. R�m n�zett, megsimogatta a h�tamat, �s mag�val h�tra h�zott. Hozz�b�jtam �s boldogan nyugt�ztam, hogy itt a veszeked�sek �s a f�lre�rt�sek v�ge.
-Bill…
-Hmm?
-Szeretlek.

***

A napok rohantak egym�s ut�n, �s egyiket sem tudtam elkapni, hogy legal�bb csak egy nappal t�bb legyen m�g ebb�l a ny�rb�l.
-Lisa, itt vagy m�g? – b�kd�s�tt meg oldalr�l Bill j�t�kosan
-Igen… m�g itt! – omlottam a karjaiba egy cs�k�rt �h�tozva.
-�s ha nem kapsz? – j�tszott tov�bb. Igaz�n nem esett nehezemre szomor� arcot v�gni, �s kicsikarni egy finom cs�kot t�le.
-Ma kapsz egy aj�nd�kot! – suttogta rejt�lyesen a f�lembe
-Mit?
-Ha elmondom, m�r nem lenne aj�nd�k!