-Gondolom, nem is tudod, mi t�rt�nt!
-Mi�rt mi? – �tk�z�tt meg a fi�
-Te kis csacsi! H�t Bill szerelmet vallott Lisa-nak! Nem is mondta neked?
-Nem, de ez mikor volt?
-M�g d�lel�tt, reggeli ut�n k�s�bb… olt�ri volt!
-Mi t�rt�nt m�g?
-H�t… Bill elmondta, hogy szereti Lisa-t de � erre semmit sem mondott… el tudom k�pzelni a megszeppent arc�t! Tuti nem ezt v�rta!
-� is mondta, hogy szereti?
-Nem, �s ha j�l hallottam m�g id�t k�rt, mert sz�m�ra m�g nem tiszt�k az �rzelmei.
-Nem tiszt�k? – ism�telte felh�borodva Tom.
-Nyugi, azt hiszem, m�r kib�k�ltek, �s �jra szent a b�ke k�zt�k!
-Hogy-hogy?
-Nem tudom a teljes mes�t, de valahogy kiengesztelte Billt, de hogy mivel, azt ne k�rdezd! Alig tudok valamit a kis rom�ncukr�l!
-Sz�val szerelmet vallott… - d�rm�gte halkan az orra al�, ha pedig Zyta k�rdezte, hogy mit mondott egyszer�en csak megr�ntotta a v�ll�t.
-Nem sz�m�t… most egy�tt vannak?
-Nem, Bill visszament a szob�tokba, Lisa pedig a mi�nkbe, ahogy az v�rhat� is volt!
-Besz�lnem kell Billel! – �llt fel hirtelen Tom az asztalt�l. Bele is sz�d�lt, de nem hagyta hogy a sz�ken lyukadjon ki �jra.
-De… mi�rt?
-Ne haragudj, de besz�lnem kell az �cs�mmel!

***

C�m: hogy t�rt�nhetett ez meg…velem?
Szerz�: a leghazud�sabb picsa a vil�gon.

V�gigp�rgettem az agyamon az el�z� �r�kat. Minden vil�goss� v�lt. De halv�ny lila g�z�m sem volt, mi�rt h�tr�ltam vissza abban a pillanatban. Annyira kisz�m�thatatlan volt az akkor! Nekem csak nem j�tt a sz�mra! F�ltem! Mert mi van, ha csak h�ly�l? Ha nem is �rzi azt, csak mondja, hogy megnyugtasson?
Nem tudja, hogy ut�lok szeretni. Hogy soha nem szerettem m�g ennyire, mint �t… tal�n m�g any�t sem. S�t. Biztos, hogy m�g any�t sem. Fogalma sincs, mit �rzek ir�nta, hogy mit �rt el n�lam egy cs�kj�val, vagy mosoly�val. Lehet tegnap este l�tta a szememben, hogy mit �rzek ir�nta, �s most csak hogy ne legyen rossz �rz�sem, bev�gta.
Ut�lom! M�gis hogy tehette ezt? A szemembe hazudik? Azt hiszi, hogy ett�l jobb poz�ci�ba fog majd ker�lni n�lam? Vagy hogy majd az�rt is lefektethet? M�gis mit akar? Eddig is ez volt a terve? Elcs�b�t, r�vesz, hogy otthagyjam Albert-et, azt�n szerelmet vall, �n az �l�be omlok �s hagyom, hogy az �gy�ba vigyen?
Ez mind persze csak rizsa… hergelem magam, hogy tereljem a t�m�t arr�l, hogy igaz�b�l megijedtem, �s emiatt visszah�z�dtam… szeretlek… olyan fura volt hallani t�le. Mintha nem is � lett volna! Az arc�n l�ttam, hogy v�rta volna, hogy �n is ugyan�gy megny�ljak el�tte… nem ment. Mert nem. Hiszen olyan v�ratlanul mondta ki.
Elbizonytalanodtam… tal�n nem is szeretem amennyire hittem. Lehet, csak bebesz�lem magamnak, �s igaz�b�l m�g csak a szerelem legkisebb r�szecsk�je sincs jelen a sz�vemben vagy a lelkemben. Minden olyan zavaros, mintha csak egy foly�ban �szn�k, a l�bam alatt hossz� n�dakkal, amik b�rmelyik pillanatban k�r�lfoghatj�k a l�bamat, leh�zva ezzel a m�lybe, ahonnan m�r soha nem tal�lhatok ki majd, �s a zavaros v�zt�l nem l�tom, hogy merre van a n�d, de ha nem �szok tov�bb, megfagyok a j�ghideg v�zben.
Szeretem. M�r tagadni sem tudhatn�m… megmondani nem merem. Csak rem�lni tudom, hogy tudja…

A hangja elhalkult a mondat v�g�re, engem a s�r�s ker�lgetett, remegtem eg�sz testemben, �s agg�d� tekintettel p�szt�ztam a f�ldet. A sz�m el� kaptam a kezem, nehogy kics�sszon egy s�r�s k�zeli hang, jelezve, hogy nem tudom m�r t�l sok�ig magamban tartani.
-Nem hazudtam, de �gy l�tszik te v�gig hazudsz ebben az eg�sz rohadt napl�ban!