-Gondolom, nem is tudod, mi történt!
-Miért mi? – ütközött meg a fiú
-Te kis csacsi! Hát Bill szerelmet vallott Lisa-nak! Nem is mondta neked?
-Nem, de ez mikor volt?
-Még délelőtt, reggeli után később… oltári volt!
-Mi történt még?
-Hát… Bill elmondta, hogy szereti Lisa-t de ő erre semmit sem mondott… el tudom képzelni a megszeppent arcát! Tuti nem ezt várta!
-Ő is mondta, hogy szereti?
-Nem, és ha jól hallottam még időt kért, mert számára még nem tiszták az érzelmei.
-Nem tiszták? – ismételte felháborodva Tom.
-Nyugi, azt hiszem, már kibékültek, és újra szent a béke köztük!
-Hogy-hogy?
-Nem tudom a teljes mesét, de valahogy kiengesztelte Billt, de hogy mivel, azt ne kérdezd! Alig tudok valamit a kis románcukról!
-Szóval szerelmet vallott… - dörmögte halkan az orra alá, ha pedig Zyta kérdezte, hogy mit mondott egyszerűen csak megrántotta a vállát.
-Nem számít… most együtt vannak?
-Nem, Bill visszament a szobátokba, Lisa pedig a miénkbe, ahogy az várható is volt!
-Beszélnem kell Billel! – állt fel hirtelen Tom az asztaltól. Bele is szédült, de nem hagyta hogy a széken lyukadjon ki újra.
-De… miért?
-Ne haragudj, de beszélnem kell az öcsémmel!

***

Cím: hogy történhetett ez meg…velem?
Szerző: a leghazudósabb picsa a világon.

Végigpörgettem az agyamon az előző órákat. Minden világossá vált. De halvány lila gőzöm sem volt, miért hátráltam vissza abban a pillanatban. Annyira kiszámíthatatlan volt az akkor! Nekem csak nem jött a számra! Féltem! Mert mi van, ha csak hülyül? Ha nem is érzi azt, csak mondja, hogy megnyugtasson?
Nem tudja, hogy utálok szeretni. Hogy soha nem szerettem még ennyire, mint őt… talán még anyát sem. Sőt. Biztos, hogy még anyát sem. Fogalma sincs, mit érzek iránta, hogy mit ért el nálam egy csókjával, vagy mosolyával. Lehet tegnap este látta a szememben, hogy mit érzek iránta, és most csak hogy ne legyen rossz érzésem, bevágta.
Utálom! Mégis hogy tehette ezt? A szemembe hazudik? Azt hiszi, hogy ettől jobb pozícióba fog majd kerülni nálam? Vagy hogy majd azért is lefektethet? Mégis mit akar? Eddig is ez volt a terve? Elcsábít, rávesz, hogy otthagyjam Albert-et, aztán szerelmet vall, én az ölébe omlok és hagyom, hogy az ágyába vigyen?
Ez mind persze csak rizsa… hergelem magam, hogy tereljem a témát arról, hogy igazából megijedtem, és emiatt visszahúzódtam… szeretlek… olyan fura volt hallani tőle. Mintha nem is ő lett volna! Az arcán láttam, hogy várta volna, hogy én is ugyanígy megnyíljak előtte… nem ment. Mert nem. Hiszen olyan váratlanul mondta ki.
Elbizonytalanodtam… talán nem is szeretem amennyire hittem. Lehet, csak bebeszélem magamnak, és igazából még csak a szerelem legkisebb részecskéje sincs jelen a szívemben vagy a lelkemben. Minden olyan zavaros, mintha csak egy folyóban úsznék, a lábam alatt hosszú nádakkal, amik bármelyik pillanatban körülfoghatják a lábamat, lehúzva ezzel a mélybe, ahonnan már soha nem találhatok ki majd, és a zavaros víztől nem látom, hogy merre van a nád, de ha nem úszok tovább, megfagyok a jéghideg vízben.
Szeretem. Már tagadni sem tudhatnám… megmondani nem merem. Csak remélni tudom, hogy tudja…

A hangja elhalkult a mondat végére, engem a sírás kerülgetett, remegtem egész testemben, és aggódó tekintettel pásztáztam a földet. A szám elé kaptam a kezem, nehogy kicsússzon egy sírás közeli hang, jelezve, hogy nem tudom már túl sokáig magamban tartani.
-Nem hazudtam, de úgy látszik te végig hazudsz ebben az egész rohadt naplóban!