-Lisa! Lisa? Halló! Van itt valaki? – nyitott be Zyta és az ágyára csuklott a fáradtságtól. A szeme egyre nehezebbé vált, nagyokat pislogott, próbált még ébren maradni, de elnyomta az álom. Álmában megint az igazgatónő apró faházában tartotta Tomot, nehogy az elessen, és úgy járjon, mint Bill. Megint a torkában dobogott a szíve, remegett egész testében, és azt kívánta, bárcsak vége lenne már, és hazamehetnek végre.
Kapkodva vette a levegőt, teljesen elnyúlt az ágyon, de nem tudott újra elaludni. Kintről madárcsicsergés lepte el az egész szobát, visszhangozva. Behunyta a szemét, visszaemlékezett az első Tommal töltött estéjére, és az előtte lejátszódó hisztit, amit Lisa előtt levágott. Szégyellte magát de jót is nevetett magában, tudta, hogy röhejes volt, amit mondott, amit tett, de nem bánta meg.
Halkan rezegni kezdett a zsebében a telefonja. A rövidke dallamot újra és újra végighallgatta, miközben élvezte, hogyan ficánkol a kezében a mobilja.
-Igen? – búgta bele érzékien, a várt hatás pedig nem maradt el.
-Hol vagy? – csapott le a raszta egyből
-Szerinted? Az ágyamban… - minden érzéke kiélesedett és hallotta a kagyló másik végén Tom vigyorgását.
-Én is… mi lenne, ha mo…
-Kijózanodtál már? – vágott a szavába. Mindent odaadott volna, ha együtt lehetne Tommal, de a tegnap este után sokkal jobban kell vigyázniuk.
-Szerinted akkor ilyen nyugodtan beszélnék?
-Tom! Tőled bármi kitelik!