Cím: istenem… te jó ég!
Szerző: a már nem érintetlen Lisa… najó ez így nem teljesen igaz!

Még most is érzem a puha ajkait, és hallom a halk szuszogását. Mindenki azzal traktált, hogy az ilyen érintésektől tud az ember felszabadulni, nekem a gyomrom mégis megugrott minden egyes tapintásnál, és csóknál. Igaz már nem lehet látni rajtam, de feszült voltam. Nem is kicsit. Hiszen ez volt az első olyan alkalom, amikor ténylegesen bármit tehetett velem. De ahogy egyre közelebb került hozzám, és egyre kevesebb minden tartotta őt is vissza a tényleges összehangolódástól, megrémültem és riadót fújtam.
Eddig nem is értettem mit élveznek annyira a többiek ezen. Végül is már majdnem meztelen voltam, mások pedig ténylegesen meztelenek hozzá! Sosem tudtam úgy megnyílni egy fiú előtt, hogy csak úgy levetkőzzek neki. Oké, gyengéd volt… mert csak az ilyenkor, nem? És a csókok… jó, rendben! Bevallom töredelmesen… élveztem! De másrészről akkora gombóc volt a torkomban hogy majdnem megfulladtam.
Adtam a lazát, és én húztam fel őt, hiszen játszadoztam vele, meg a gatyájával. Jól megfontolt csókot adott, ami az utolsónak számított akkor. Aztán meg mikor teljesen benyúlt a pólóm alá… kezdtem félni, hogy a szívem a tüdőmmel együtt valahol kint landol, vagy épp bekrepál a heves veréstől és a túl gyors lélegzetvételtől. Elbújt a nyakamnál, figyelve minden egyes pillanatban, hogy az orra ne szerezzen még nagyobb traumát. Apró csókokat adott, amitől a szám megadta magát és különváltak az ajkaim mélyet sóhajtva.
Behunytam a szemem és rendet raktam a fejemben. Kitűztem célként, hogy erőt veszek magamon, és nem hagyom, hogy kezdőnek tartson ebben a témában – bár még mindig töretlenül annak számítottam. Lehúztam a sliccét a nadrágján, aztán jött az öv, majd a gomb. Mire végeztem, legalább háromszor beleremegtek az ujjaim az ő érintésétől a felsőtestemen.
Nevetséges de már arra sem emlékszem, hogyan került le rólam és róla is a póló… csak arra, hogy aztán végtelen türelemmel a szemében az enyémbe nézett és megkérdezte hogy menjünk-e tovább vagy sem. Na persze itt kellett volna jó erősen megráznom a fejem, hogy nekem ennyi bizony elég volt mára! Aztán mégis bólintottam. Mert miért ne? Egyszer élünk hát élvezzem már egy kicsit ki! Nem, ez így nem igaz… rá gondoltam, hogy neki vajon hogy esne, ha újra visszautasítanám, mint az előző napokban. Nem akartam emiatt elveszíteni. Belementem a mókába. Azt hittem, hogy újra meg akar csókolni, és így is volt, csak épp nem ott, ahova én vártam. Először a nyakamra adott, majd a kulcscsontomra, végül jöttek a még lentebbi testrészeim. Az egyik keze a derekamat simogatta a másik már a melltartóm alatt elveszve tette ugyanazt.
Aztán valahogy még a nadrág is lekerült rólunk… így visszagondolva elég drasztikus lépéseket tettem. Végül is gondoljunk csak bele! Az előbb picit hazudtam… emlékszem hogy került le rólunk a nadrág és… bizony Lisa, itt bevallhatod magadnak, hogy te vetted le róla! Oké, tennem kell még egy vallomást… élveztem is! De ő is! És ez fontos… nem? Vagy… nem az? Mert én úgy láttam rajta!
Ezen túllépve… az ajkai még mindig egy helyre tapadtak. A keze végigcsúszott az oldalamon, egészen a combomig. Akkor engedtem el elsőnek magam azon az éjszakán és hagytam, hogy átjárja a testemet az a fura érzés. Az ujjai gyengéden szétnyitották a lábaimat, elindulva felfelé, megcélozva a hasamat. Egy pillanatra megállt a bugyim korcánál feszegetve azt, eljátszadozva a gondolattal. Végre fölém hajolt és kérdő tekintettel nézett rám, az ujjait még mindig az alhasamnál tartva. Gondoltam, ha már ennyire benne vagyok, innen már nincs menekvés. Félénken kinyögtem egy igent, de nem történt semmi. Összevont szemöldökkel fürkésztem az arcát. Elmosolyodott és azt hiszem valami olyasmit mondott, hogy nem kell félnem, és ha nem akarom még teljesen, akkor nyugodtan megmondhatom. De abban a pillanatban semmi másra nem vágytam jobban, mint arra hogy megtegye. Visszasuttogtam, hogy tényleg akarom.
Nem tette meg. Most így visszanézve nem is bánom. Helyette rám gördült, és a hirtelen rámnehezkedő súly kipréselte belőlem az összes félelmet, és egy heves csókért kaptam a számmal az övéhez. Nem tudtam mit, és hogyan kell ilyenkor csinálni. A vállába kapaszkodtam, mélyen a szemébe néztem és vártam arra, amit ő akar tenni.
Az alsóajkába harapott, először az egyik, majd a másik lábamat simogatta, aztán lassan megmozdult. Még soha nem éreztem olyat, mint akkor… hát ezt szeretik ebben az a sok ember! Felfoghatatlan és leírhatatlan volt az az érzés. Végre megbírtam mozdítani a lábamat és a csípője köré fontam.
Hosszakat és mélyeket lélegzett, éreztem a nyakamnál, ahogy egyre gyorsabb lett, de mégis lassú maradt. A nyakát kezdtem csókolni, mire leszedte rólam a melltartót, elszakítva az egyik pántot is.
Tudtam hogy felkészült erre az estére. Mindenféle módon. A farmerja zsebében ott lapult egy pici zacskó, és már a gondolattól sem voltam megrémülve, hogy akár használnunk is kell majd. De mégis túl koránnak tartottam. A fenekébe markoltam, a nyakán a bőrét végigkóstoltam, és elégedetten hallgattam az egyre kitörő sóhajait. Vagy talán lehet azok az enyémek voltak és nem is az ő sóhajai.
Visszavonhatatlanul és végérvényesen is beleszerettem. És ahogy megfeszült a háta felettem csak remélni tudtam, hogy ő is így érez irántam.