|
26.rész
2009.08.30. 12:33
Cím: lehet ennél jobb?
Szerző: wááá boldogboldogboldog Lisa
A szőnyegen szunnyadtunk el. Még a takarót sem húztuk magunkra, jobb volt nélküle. A függöny sem húztuk be. Este összebújva kémleltük az eget, és gyönyörködtünk a csillagokban.
Na jó! Deleteee!! Ez ide most így nem kell...
Ennél jobb estét soha nem kívánhathatnék magamnak! Isteni volt! És az ajkai is isteniek voltak... meg a szeme... na meg persze az ujjai is....
És mindez olyan hamar eltelt, mintha csak fél percünk lett volna rá! Oké, nem depisedek be! Végül is már csak egy éjszaka és újra együtt leszünk.
Sekélyesen hangzik az összes szó amit lapra vetek... de ezt már szavakkal hogy is kéne kifejezni? Fantasztikusan beleszerettem? Ezzel körül lehetne írni amit most érzek? És azt mikor megcsókol? Csak annyival lehetne, hogy elkezd remegni a lábam, a gyomrom görcsberándul és extázisba esve vesztem el a talajt a lábam alól.
Tom reggelinél kitalálta hogy kiszökik és vesz piát, hogy aztán egy görbe estét csapjunk. Billel elleneztük, Zyta pedig csak a fejét rázta. A raszta szerint tök poén lesz - na persze a másnaposság már nem lesz olyan vicces!
Este tovább írom... megjött Bill! Nem láthatja meg hogy én naplót vezetek!
***
-És a saját pénzemet költsem?
-Na jó nesze! De siess! - nyomott Bill testvére kezébe egy kis utiköltséget.
-Egy óra és itt vagyok! - leugrott a verandáról és futásnak eredt.
-Szerinted ez jó ötlet?
-Nem... de ha ezt akarja hát tegye!
Tom távolodó alakja fél perc múlva el is tűnt a felfordulásban.
-Ó, na ne már... - sziszegte kelletlenül majd elengedte a derekamat.
-Ő?
-Igen... - rám sem pillanatva fojtotta vissza a dühét. - Ez a csaj mindenhol ott van! Néha úgy érzem, hogy követ!
-Csak nem bemerészkedik a fiúk körzetébe?
-Nem, ne aggódj, ilyen őrültséget végrehajtani egyedül te tudsz! - a szeme sarkából rám pillantott és eleresztett egy kaján vigyort.
Kezdett fura lenni a lány jelenléte, és hogy mindig ott van, ahol Bill is.
-Csak... várjunk... - mosolyodott el - Te féltékeny vagy!
-Hogy mi? Úgy látszik én őrültségeket teszek te pedig mondasz!
-Szóval ez csak őrültség? És nem is irritál a lány? Vagy az, hogy szinte már randit könyörög?
-Randit könyörgött?! - emeltem fel a hangom. Bill már majdnem szakadt a röhögéstől.
-Ma ahogy visszakisértelek ide, és kiléptem az ajtón itt termett... kész boszi ez a csaj!
-Te ezt murisnak tartod?
-Igen, eléggé! Látnod kéne az arcodat! - leült a felső lépcsőfokra előregörnyedve a nevetéstől.
-Ó, hát köszi! Ha ilyen jót mulatsz rajtam inkább nem is zavarok tovább!
Túldramatizálva a helyzetet becsaptam magam mögött az ajtót. Zyta rémülve ébredt fel. Nagyokat pislogott, elnyűtt arcvonásai pedig rezzenéstelenül vették fel az eredeti állapotukat.
-Mi történt? - kérdezte rekedtes hanggal.
Hidegen hagyott a kérdése. Kikukkantottam de Bill már sehol sem volt. Hova lett? Lisa elcseszted! Nem! Nem te vagy a hibás! Basszus most hova ment?!
***
Ideges kopogás vetett véget a zuhanyzásomnak. Kint az ég már sötét volt, az orráig alig látott el az ember.
Zyta persze valahol máshol volt. Magam köré csavartam egy törölközőt kicsoszogva a fürdőből.
Újra kopogtam, ami már inkább dörömbölésnek számított. Sietősebbre vettem az iramot, elérve és kinyitva az ajtót pedig hatalmas megdöbbenésemre ms. Pluch állt előttem - a lányával.
-Öltözz fel, most! - se köszönés se semmi. Kaptam egy utasítást amit jobbnak láttam gyorsan teljesíteni. Kiráncigált a házból, és a sajátjához vitt.
-Befelé!
A házban már ott várt az ittas Tom, a reszkető Zyta, és az orrtörött Bill.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
