-Siess m�r! – suttogtam a f�l�be. A kezem a p�l�ja al� siklott �s a has�t cir�gattam. A keze egy pillanatra megremegett �s a kulcs els�nek f�lrement.
-�gy nem olyan k�nny� – n�zett r�m felperzselt tekintettel
-H�t az�rt sok sikert!
Kih�ztam a kezem hagyva, hogy v�gre kinyithassa az ajt�t. Nagy meglepet�s�nkre a talpunk alatt finom sz�rm�s sz�nyeg ter�lt el.
-Wow! Ezt mikor rakt�k ide? – �multam el, elt�k�lve, hogy este bizony a f�ld�n fogok aludni.
-Ha j�l tudom, m�r vagy k�t napja itt van, nem is tudt�l r�la?
-Nem! M�g j� hogy nem maradtam ki ebb�l a fantasztikus csod�b�l!
Ledobtam a cip�met �s az �ggyal mit sem t�r�dve, a sz�nyegre fek�dtem. Behunyt szemmel �lveztem. Mintha a mennyorsz�gban lettem volna �s valami b�d�t�, �desk�s illat k�szott be az orromba.
A puha ujjbegyei az ajkaimra t�vedtek, magamon �rezve a tekintet�t. A lehelete az orrhegyemet csiklandozta, a sz�ja pedig az eny�mre tapadt. Moh�n kaptam ut�na, mintha ez volna az utols� cs�kunk.
-Az�rt ne nyelj le keresztben – vigyorodott el.
-Akkor mit akarsz, mit tegyek?
-Hmm l�ssuk csak… - megnyalta a fels�ajk�t majd sokatmond�an r�m n�zett – Csak fek�dj �s hagyd, hogy �n azt tegyem, amit csak akarok!

***

Halk kopog�sok jelezt�k Tom meg�rkez�s�t. Zyta m�g egy utols� pillant�st vetett a t�k�rben �nmag�ra, majd kiel�g�lt arccal az ajt� fel� s�t�lt.
-Szia – b�gta szempilla-rebegtet�sek k�zepette a fi�nak
-Szia – k�sz�nt Tom v�gigm�rve Zyta-t. M�g most sem b�rta �p �sszel felfogni, hogy lefek�dtek.
-Gyere be! M�g a v�g�n megl�tnak!
Egy m�sodperc alatt r�ntotta be a szob�j�ba Tomot.
-Mit tervezt�l m�ra?
-�n ugyan semmit! Egy kis besz�lget�st… testnyelven? – h�zta fel a szem�ld�k�t a raszta mag�hoz kapva Zyta v�kony, felhev�lt test�t.
-Csak?
-Nem el�g?
-Most egy cs�k is el�g lenne…
Tom t�tlenked�s n�lk�l hajolt Zyta ajkaihoz, de a l�ny eltolta mag�t�l.
-Ki mondta, hogy a sz�mra k�rem?

***

-Bill… az isten�rt Bill hallod? – suttogtam elhal�an k�t s�haj k�z�tt. Felk�szott a nyakamhoz apr� cs�kokat lehelve r�. A keze a hasamat simogatta, egyre lentebb haladva.
-Abbahagyjam? – f�l�m hajolt a szemembe n�zve. Legsz�vesebben a kez�be cs�ptem volna, �s folytat�sra b�ztatom, de nem akartam hogy t�l hamar j�tsszuk el a t�m�t.
-Mi lenne, ha most egy picit le�lln�nk, �s k�t nap m�lva folytatn�nk?
-Rendben! – b�lintott majd �jra megcs�kolt.
-De nem gond, ugye? – k�ts�gbeesetten kerestem a hatalmas szemp�rt, ami csillogott.
-Nem, dehogy! B��r… ez a sz�nyeg csak r�nk v�r! – mosolyodott el.
-Na meg�llj! – h�ztam magamhoz, a karom a nyaka k�r� fontam �s egy �rtatlan cs�k k�zben magam al� tepertem. Elt�volodtam a sz�j�t�l, kinyitottam a szemem �s l�ttam, hogy sokkal jobban �lvezi, hogy � lehet alul.
-Most ugye nem kell f�lnem?
-Att�l f�gg… �n f�ln�k a te helyedben!