|
24.rész
2009.08.28. 13:35
-És ha épp rájuk nyitok?
-Nahát téged az anyukád nem tanított meg kopogni?
-Ha-ha! – nézett rám összeszűkült szemekkel, ahogy kapaszkodtam belé a nevetéstől.
-Jó, bocsi! Visszaszívtam!
-Ajánlom is! – csípett bele a derekamba.
-Áá! Héé ezért még kapni fogsz! – fenyegettem, bár mit sem értem el vele. Mosolyogva nyitotta ki az ajtót, még melegebb levegőt beárasztva a szobába.
-Nagyszerű… - suttogta a fülembe. Kelletlenül köszönt egy épp a ház előtt elhaladó lánynak, majd behúztam az ajtót.
-Mi az?
-Ő Frau Pluch lánya… egy pióca! Ráadásul, ha valami rosszat csinálsz, máris beköp anyucinak!
-Gondolod, hogy elmondja hogy te itt…
-Csak azt tudja ránk bizonyítani, hogy a verandán álltunk, azt nem, hogy nálad aludtam este!
Egy kicsit sem nyugtatott meg. Nagyon jól tudtam, hogyha ez a lány hallja, amit beszélünk, és el is mondja az anyjának, soha többet nem lehetünk együtt esténként Billel.
-Hé, minden oké? – kulcsolta össze az ujjainkat.
-Aham persze…
***
-Hmm… jobb később, mint soha! – vigyorodtam el Zyta sietős lépteire
-Oh atyám ez az este! Remélem neked is ugyanilyen jó volt!
Feltűnés nélkül dobta le magát a mellettem lévő székre, és a reggelimet kezdte enni.
-Naaa! Vegyél magadnak ki! – szóltam rá, mire elnevette magát
-Látom a te estéd nem volt olyan felszabadító, mint az enyém!
-Kuss és egyél!
-Húhaa de még mennyire hogy nem volt izgalmas sem! – élvezte, hogy szívhatja a véremet. A türelmem viszont fogytában volt.
-De igenis az volt! Csak éppenséggel ez az én kajám! És ne edd az én kajámat!
-Bill éheztet? – nevette el magát
-Zytaa! – rivalltam rá
-Idefigyelnétek végre? – mély férfihang töltötte be az egész étkezőt. A hirtelen csönd beálltakor mély levegőt vett és büszkén húzta ki magát.
-Na kis virgonc kölykök! Az egyik társatok vakbélgyulladást kapott, úgyhogy neki lőttek! Ki akarja helyettesíteni? A lányka egyedül maradt! Szóval?
-De mégis ki maradt egyedül? – kiabált vissza egy igazi német fiú. Szőke haj, kék szem, lenézlek tekintet.
-Nem azért kell egy srác, hogy lefektesse az egyedül maradt lányt! Szóval?
-És… úgy nem lehetne, hogy egy pár vegye át a helyét?
Az ismerős hangtól bizsergett a bőröm.
-Felőlem de valaki jelentkezzen már az isten szerelmére!
-Akkor én jelentkezek a párommal!
Rám kacsintott majd a férfira nézett, aki száj húzogatva bólintott.
-Rendben! Holnap este a megszokott helyen jelentkezzetek! Te ki is vagy?
-Bill Kaulitz!
A férfi szorgalmasan jegyzetelt, tetőtől talpig felmérte Billt, majd rólam érdeklődött. Villogó szemekkel jegyzetelt tovább engem bámulva. Valamit még morgott majd fejcsóválva tipegett ki az ebédlő falai közül.
-Holnap este a miénk! – ült le mellém a székével.
-De… nekünk utána… Bill! – minden tiszta lett. Holnap este megint vele, aztán két napra rá megint.
-Tessék?
-Mi lesz, ha rájönnek a kis trükködre?
-Kit érdekel az? Legalább kirúgnak mindkettőnket, és te hozzám költözhetnél!
-Mi… hogyan?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
