|
23.rész
2009.08.27. 09:06
Halkan bandukoltak egymás mellett. Az idő sem fogott ki rajtuk. Lágy szellő fújta a lány vállig érő selymes haját továbblebbentve az illatát a fiú felé.
-Khmm… igazán szép itt, ugye? – törte meg a hosszas csendet Tom a tavat bámulva.
-Igen, nagyon szép… imádok ilyenkor andalogni… meleg nyári szél, semmi zsivaj, naplemente… nem is lehetne ennél szebb!
A hirtelen beálló csöndtől mindketten feszéjezve érezték magukat. A vibrálás nem akart megszűnni köztük, a lépteik egyre közelebb húzták egymáshoz.
-Kezd hideg lenni… - törte meg a hosszas csendet Zyta karjait dörzsölgetve. A finom nyári szél, csípőssé vált, szinte égette az arcaikat ahogy megindult feléjük.
-Visszakísérjelek?
-De… mi van, ha rájuk nyitok?
Az ikrek furfangos tervének immár odavesztek fortélyai, hiszen a lány tudta.
-Honnan…?
-Tom, te utálsz engem! És Lisa olyan sokáig szépítkezett a fürdőben, hogy már majdnem meghalt!
-Csajok… - kacagott fel a raszta, mire Zyta karon csípte. – Aú! Ezt miért kaptam?
-Mert én is lány vagyok, de nem töltök annyi időt a fürdőben, hogy más pasi szépnek lásson!
-Szóval… te inkább rondán mutatkozol a srácok előtt?
-Ajj hülye! Minek kenjek magamra több liter festéket? Attól miért lenne jobb? Egy szolid smink sokkal több hatást kelt!
-Lehajtom a fejem előtted! Akkor visszakísérjelek vagy…
-Vagy? – Zyta szemlátomást nem tudtam mire vélni Tom kaján vigyorát és csillogó szemeit.
-Jöhetsz velem is… a Billel közös szobánkba… csak hogy tudj valahol aludni is!
***
A sötétbordó függönyön megállíthatatlanul hatolt át a napfény. A nyár első napja, mikor hétágra sütött a nap.
A szoba addigi sötétsége egy pillanat alatt megszűnt, megvilágítva az egymás mellett békésen alvó párt. Kintről élénk gyerekkacaj szűrődött be, megtörve mindkét tini álmát.
Kócos hajjal, összeakadva forgolódtak, nyögdécselve, ásítozva, egymásba kapaszkodva.
-Jó reggelt… - nyöszörögte rekedtesen a fiú, le sem véve az éppen kinyíló szemét a lányról.
-Elfeküdtem a hátam… szerinted ez jó reggel?
Tomnak nevetnie kellett. Egy hihetetlen jó estén voltak túl, és még most is alig meri elhinni. Összefeküdt egy olyan lánnyal, akit nem is kedvel! Még csak testileg sem vonzódott hozzá! Még.
-Mindig ilyen morcos vagy reggelente?
-Kérdezd meg Lisat… ja őt nem tudod, mert épp biztos még mindig a nagy szerelmével falják egymást!
-Nagy szerelmével? – titkolta de fennakadt ezen a két szót. Nagy szerelmével? Mintha csak azt sugallná, hogy testvérét örökre leláncolja egy lány… örökre! És soha többet nem lóghatnak majd úgy együtt, mint eddig! A lány mindig ott lesz, és akár még esténként is náluk fog maradni a házban!
-Jól vagy? – rázta meg Zyta a raszta egyik lehulló tincsét játékosan.
-Igen… azt hiszem lezuhanyzok!
***
Egy puszi. Két puszi. Három puszi. Sok puszi.
-Ébresztő álomszuszék! – suttogta a fülembe újabb puszik sorozatával.
-De én nem akarok felkelni! – morogtam közelebb húzva magamhoz. A nap tűző fénye a szobába is bejutott, forró levegőt keltve.
Lerúgtam a takarót, csak hogy megakadályozzam, hogy tovább süljek.
-Csak nekem van ilyen melegem?
-Ha szeretnéd segítek vetkőzni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
