22.rész
2009.08.26. 09:55
-Etesselek? – búgta csábosan a fülembe, mire majdnem kiköptem az épp lenyelni készülendő falatot a számból. Hitetlenül ránéztem, majd hevesen megráztam a fejem. Ahogy lenyeltem a falatot a bal keze lesiklott az asztal alá – pontosabban a combomra.
-Bill… ne máár… - kuncogtam el magam.
-Bocsánat. – terült el egy kaján vigyor az arcán. Visszahúzta a kezét, és tovább lapátolta az ebédjét.
-Este mit csinálsz?
Visszafojtott lélegzettel, nevetéssel és szavakkal szuszakoltam ki magamból a kérdést. A szemem sarkából láttam, hogy egy pillanatra elakad a légzése, kidülled a szeme, és nyitott ajkakkal néz rám.
-Mi az? Csak… gondoltam sétálhatnánk! – elkaptam a tekintetemet az övétől. Oké Lisa, csak nyugodtan! Ne ilyen hevesen, még másra fog gondolni! De… én mire gondoltam?
-Ráérek – mosolyodott el
-Szuper…öhm… akkor mikor?
-Eléd megyek fél nyolcra
-Szuper! – félig ránéztem, és egy letörölhetetlen vigyort láttam.
***
-Tom! Egy szívesség kéne!
Szinte, mint egy hurrikán rontott be.
-Öcsi! Ha szívességet akarsz, ne akarj szívinfarktust okozni nekem!
-Ja… bocs! Na szóval, el kéne egy csajt csábítanod! Nem nagy cucc!
-Milyen csajt? – mosolyodott el az ötlettől
-Lisa barátnőjét, Zyta-t. Ismered, nem?
-Várj… a pincsikirálynőre gondolsz, aki mindig mindenkinek a seggében van? Nem, köszi! Ebből inkább most kimaradnék!
-Tom, ne csináld! Muszáj este megsétáltatnod Zyta-t, muszáj kettesben maradnom Lisa-val!
-Könyörögj! – dőlt hátra az ágyon élvezettel
-Akkor inkább megkérem mást! – tette fel a kezét, majd az ajtóhoz lépett
-Na jó várj! Elviszem sétáltatni a pincsit, egy feltétellel!
-Mit akarsz? – nézett vissza morogva
-Még nem tudom… de nyugi, majd kitalálom!
-Király… - suttogta elhalóan – Fél nyolcra megyek Lisa-hoz, előtte egy negyed órával már el kéne csábítanod Zyta fejét!
-Meglesz! De ahhoz nekem most szépülnöm kell! – állt fel a fürdő felé lépve
-Mit? Nem! Én akartam!
***
Zavartan pislogtam rá, majd az ajtóra, végül az ágyra.
Ajajj Lisa, szedd össze magad! Csak lazán, mintha nem is gondolnál semmire! Mivel nem is gondolok semmire!
-Hé! Nyugi! – húzott magához a nyakamhoz bújva. Átkulcsoltam a nyakát és behunyt szemmel élveztem a szorítását.
Tolni kezdett az ágy felé, amíg a lábam bele nem ütközött.
-Ne haragudj… - suttogta a fülembe. Kacéran harapdálta a fülemet, majd a nyakamat, hátradöntve az ágyra.
-Semmi gond… - sóhajtottam a rám nehezedő súlytól, és a csókjaitól is egyaránt.
A pólója alá bújtatva a kezem a bőre forró volt, szinte izzott.
-Bill… - alig bírtam kiszuszakolni ezt az egy nevet is magamból. Percek lassúságával nézett rám. Megcsókolt, majd újra és újra meg újra végül megint rám nézett.
-Ne haragudj tényleg! – láthatóan neki is nehezére esett épkézláb mondatokat alkotni.
-Bill… én…
-Gyors?
-Nem, vagyis… nem tudom. Csak egy kis időt kérek még…
-Rendben! – újra a számra tapasztotta az ajkait és megcsókolt.
|