Magyarázkodásban sosem voltam kitűnő. Mindig is nehezen ment, és talán ez így lesz a jövőben is.
-Majd holnap este megbeszéljük…
-Én viszont most akarom tudni, hogy mi a fenét kerestél te Bill szájában! – emelte fel a hangját és magát is az ágyról.
-Zyta, feküdj le! Holnap tényleg mindent elmondok, rendben?
-Lisa! Fogd be, és halandzsázás helyett inkább mond el, hogy mi a fenéért kezdtél ki Billel, mikor tudod hogy… én szeretem! Te csak játszol vele!
-Nem játszok vele – elővettem a felhúzhatatlan énemet, és nyugodtan kezeltem a helyzetet. Zyta kellemetlen, fülsértő sápítozása viszont mindenen túltett.
-Ó, dehogynem! Ahogy kiejtettem a nevét mentőövként te már ugrottál is utána! Utálsz és ezért csinálod az egészet! Hogy nekem rosszabb legyen!
-Ne dramatizáld túl! Nem fordult meg a fejemben elvenni tőled! Egyszerűen csak így jött össze, oké? Mit hittél miért ment oda hozzád reggel, hogy cserélj velem?
-Mert… - egy pillanatra visszagondolt, majd nagy levegőt véve sipítozott tovább – Mert téged nem kedvel, és nem akar veled lenni tovább! Szó szerint ezt mondta!
-És tudod miért mondta?
-Mert egy kibírhatatlan picsa vagy!
-Mert megcsókolt! Többször is! Ezért!
A kiabálásunk valószínűleg már messzire elhallatszódhatott. Zyta döbbenten ült vissza az ágyra. Halk suttogásokat hallatott, istenkáromlást és feltörő sírás hangját.
-Zyta… én nem azért… nem akartalak megbántani! És hidd el, találsz majd mást!
Percekig ott gubbasztottam mellette, hallgattam, ahogy sír, simogattam a hátát, és reménykedtem, hogy hamar túl lesz ezen.
-Tényleg megcsókolt? – nézett rám hosszú szünet után kisírt szemekkel. Bólintottam majd hangosan sóhajtott egyet.
-És… legalább jól csinálja? – mosolyodott el.
-Nem, nem mondhatnám! Olyan átlagos… elmegy.
Nem akartam még ezzel is fájdítani neki, hogy igen, baromi jól csókol, nagy mókából maradtál ki! Így még szabad hazudnom, hogy másnak jót tegyek. Azt hiszem…
-Akkor már nem is kell! – nevette el magát visszadőlve a párnák közé
-Fáradt vagyok, inkább szunyáljunk!

***

Minden jel arra utalt, hogy zombi lettem. Késő estig agyaltam, és álmodoztam Billről, meg a csókjáról, korán reggel pedig szinte kipattantam az ágyból. Gyors tusolás, fésülködés, kis smink, lenge ruhák és már kint is voltam a szabad, friss levegőn. A nap most nem bújt szégyenlősen a sötét felhők mögé. Megvillantotta sugarait, és már előre tudtam, hogy ez egy borzasztó jó nap lesz.
Kinyújtóztattam még a tagjaimat, mire hátulról belecsíptek a két oldalamba. Hatalmas sikítások közepette fordultam meg, és már bőszen elterveztem, hogy ezért tökönrúgás jár a bűntettnek.
-Meg ne verj… - vigyorgott kajánul az arcomba
-És miért ne? De ajánlom, hogy valami baromi jó indokkal állj elő!
-Lássuk csak… meert… - hátratűrte a nyakamból a hajamat és lassan odahajolt – Miért is?
-Még mindig nem hallottam az okot… - nyeltem egy nagyot. A vállába kapaszkodtam, a lábam remegett, a meleg lehelete a bőrömmel játszadozott.
-Ez elég jó indok lesz? – suttogta a fülembe, egy apró puszit nyomva oda, majd a fülcimpámra, egyre lentebb haladva a nyakamon. – Mit gondolsz? – nézett rám eleresztve egy ördögi mosolyt.
-Hatásos!
-Igen, valahogy gondoltam!