-Lisa! Hah��! Benne vagy akkor?
Zyta k�rd� tekintete f�r�dott az �n ki�br�ndult arcomba.
-Sz�val? – mosolygott tov�bb
-�n… nekem most egy kicsit el kell mennem!
Kiviharoztam a szob�b�l, �s t�z l�p�ssel a h�zt�l hallottam, ahogy becsap�dik az ajt� – m�g�ttem.
Megkeresem! Igen! Azt�n j�l megverem! Ilyen szem�t, smucig, k�tsz�n�…!
�tsz�guldtam a hatalmas t�parton az �tkez� fel�. Ha m�g ott van szerencs�m lesz, �s k�rd�re vonhatom a tette miatt.
Az eb�dl� kihaltan kongott �s az egyetlen zaj, amit �n csaptam szinte vissza�t�tt az �res helyis�gben. Nem voltak ott. Egy v�laszt�som volt m�r csak. Bemer�szkedni oda, ahova tilos.
Hatalmas bokros �t v�lasztotta el a fi�k �s a l�nyok h�zait. Minek ilyen �vatoss�g? Ha kell, �gyis bejutnak egym�shoz! Ahogy �n is bejutottam.
-H�� kisl�ny, elveszt�l? – vigyorgott kaj�nul az els� fi�, ahogy elmentem el�tte. Innent�l kezdve k�sz �lvezet volt. Megsz�l�tottak, f�ty�ltek, �t�vesk�nt csaholtak, �s ny�laztak.
-Csak jussak ki innen… - morogtam, ahogy majdnem elcs�sztam a s�rosabb f�ld�n. Az es� m�g mindig k�m�letlen�l zuhogott, m�r majdnem minden este. Reggel egy kis harmat, este meg mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna.
Egyre t�bben m�sztak ki a kuck�jukb�l, csak hogy szem�gyre vegy�k a l�nyt, aki k�pes volt bemer�szkedni hozz�juk. Lehet szemf�lesek voltak, �s m�r el�re tudt�k, hogy mit tervezek.
Albert l�pett ki egy k�zeli barna h�zb�l, elk�pedve, leesett �llal.
-Lisa? – m�g mindig nem akarta elhinni, hogy t�nyleg engem l�t – Mit… mit keresel te itt?
-Ink�bb kit!
-�… sz�val, m�gis csak…?
-Mi van?
R�h�gn�m kellett. Komolyan azt hiszi, hogy �jra j�rni fogok vele? Azt hiszi, hogy miatta vagyok itt?
-�n k�pes vagyok megbocs�tani neked! – h�zta ki mag�t. Itt volt a pont, ahol nem tudtam tov�bb tart�ztatni magam �s felnevettem.
-Nem akarok �jra j�rni veled! Soha! Nem miattad vagyok itt! – vil�gos�tottam fel. Az arca elfeh�redett �s zavartan pislogott k�rbe.
-Akkor m�gis mit keresel itt? Minek j�tt�l ide? – k�rdezte fojtott hangon, szinte sziszegve. �lvezet volt l�tni, hogyan kapna m�g ut�nam.
-�n… - kezdtem volna, de t�bbet m�r nem kellett mondanom. Bill �llt velem szemben alig k�t m�terre.
-Nem k�ne itt lenned.
-Sok mindent nem kellett volna megtennem, m�gis itt vagyok.
-Mi�rt?
Ahogy megl�ttam elvesztettem a talajt a l�bam al�l, de ahogy a k�rd�st feltette �jra visszasz�llt a d�h�m.
-Mert… hogy lehetsz ekkora… mi�rt kellett Zyta-nak azt mondanod, hogy lecser�lsz engem r�? Mi�rt nem mondod a szemembe, ha valami bajod van? Nyuszi vagy!
-Nem akarlak megb�ntani! Ennyi!
-Nem akarsz megb�ntani? De h�t pont ezzel b�ntasz meg! Hogy egyed�l hagysz! Ezt csin�lod velem! J�tszol, mintha csak egy j�t�kszer lenn�k!
-Ez egy�ltal�n nem igaz! De… musz�j ezt itt megbesz�lni? – n�zett k�rbe �sszesz�k�lt szemekkel. Mindenki minket b�mult kiel�g�lt pof�val.
-Igen! Hagy l�ss�k m�r �k is, mekkora p�csfej vagy!
-Lisa �llj le!
Bizony, hisztikit�r�sben verhetetlen voltam.
-Mi�rt?
-J�, rendben! Feladom! Maradok veled! Meg vagy el�gedve?
-Nem! �n azt akarom, hogy j�rj velem!