|
18.rész
2009.08.22. 12:22
-Bakker öcsi… én már rég rávetettem volna magam, nem húznám a számat, ha meglátom! – suttogta a raszta. Elsétálva előttük minden egyes fojtott szót hallottam. Bill lassan végigmért, majd újra a tányérjára fordította a tekintetét.
-Tom… te semmit nem értesz! Rosszabb lenne, ha összejönnék vele, mint így!
-Mit így? Nézz már rá! Szakított a pasijával, hogy veled legyen!
-Te is az ő pártját fogod?
-Nem, de elég szemétség volt, amit műveltél… bár ha a dolog másik oldalát nézzük, kicsit meg is érdemli… - tűnődött hosszasan –De miért is lenne rosszabb?
-Mert… nem tudom! Rosszabb lenne! Csak megbántanánk egymást, inkább maradjon Albert-tel!
-Hát te komolyan megőrültél Bill! – nevetett fel hangosan.
***
-Ahh ez finom volt – dőlt hátra elégedetten és teli hassal Zyta az ágyán.
El kell döntenem, hogy mit akarok! Hagyni, hogy ez az egész elvesszen, vagy… harcoljak? Én? Harcoljak valamiért? Hiszen soha nem kellett semmit sem tennem semmiért! Mindent megkaptam, ha kértem! Harcoljak? De… hogyan?
-Láttad Billt? Annyira cuki volt… - sóhajtozott Zyta. A fejére húzta a párnát, hogy halkítsa a sikítását – Olyan aranyos ááá! Megzabálom!
-Igen… aranyos – mosolyogtam rá, mire elszomorodott
-Jaj annyira hülye vagyok! Én itt áradozok Bill-ről miközben te épp szakítottál Albert-tel! – dobta hátra a párnát és leült mellém –Segíthetek valamiben?
-Nem, azt hiszem, ebben már nem tudsz segíteni
-És… el akarod mondani?
-Én… azért szakítottam Albert-tel mert egy másik srác… szóval megtetszett
-Oh, de akkor mi itt a probléma? – láttam a megütközött tekintetét és felhúzta a lábait kényelmes pózba dobva magát
-Az, hogy annak a srácnak, akiért szakítottam Albert-tel… hát már nem kellek. És azt mondta, hogy inkább menjek vissza Albert-hez
-Ahh paraszt! Ne is hallgass rá Lisa! Az ilyen fiút inkább kerüld el messzire, csak játszik veled!
-Mi? Nem! Nem, ő nem!
-Akkor mégis mivel magyarázod, hogy egyszer még téged akar, aztán mikor otthagyod érte a pasidat, akkor már nem kellesz neki?
-Nem tudom… - ráztam meg a fejem a parketta apró karcolásait fürkészve – Lehet csak megijedt!
-Ugyan mitől?
-Lehet nem hitte volna el, hogy otthagyom miatta Albert-et… és most időre van szüksége… igen, biztos így van! Idő kell neki… - magyaráztam, bár inkább magamat akartam ezzel nyugtatgatni.
-Figyelj Lisa… adhatok egy tanácsot?
-Mond
-Szerintem hagyd ezt a srácot! Nem éri meg! Verd ki a fejedből… egy… mondjuk Bill-féle sráccal! Hidd el, egy olyan fiú tuti kiverné belőled azt a másikat! – nevetett fel az ajkába harapva
-Belezúgtál?
-Én? Mit? – összezavarodva de enyhe pírral az arcán nézett rám bambán – Billbe? Jaj, dehogy! – majd jött a hangos kacagás, jelezve, hogy hazudik.
-Pedig ő tényleg jó fej…
-Annyira… áá reggel odajött hozzám! – újságolta tapsikolva, én pedig majdnem lefagytam
-Mit mondott?
-Hát kérdezte, hogy nincs-e kedvem cserélni este veled, mert szívesen lenne velem… hát nem nagyszerű? Ugye nem baj? Jaj Lisa mond hogy nem baj, kérlek, kérlek, kérlek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
