-�bredj… naa! Gyer�nk! Lisaaaa! Hallasz? – Zyta k�nkeservesen b�kd�s�tt, ahol csak l�tott egy kis r�szletet bel�lem.
Nem akartam felkelni. Nem akartam senkit sem l�tni. Nem akartam t�k�rbe n�zni… egyszer�en csak d�gleni akartam, am�g el nem visz a ment�!
-Hagyj���l… - ny�sz�r�gtem, ahogy a s�r�g�rcs ker�lgetett. Elsz�rtam!
-De… mindj�rt reggeli! Enned kell valamit!
-Nem akarok! Hagyj�l m�r! – csattantam fel, magamra h�zva a paplant.
-H�t rendben, legyen, ahogy akarod!
Halk l�ptek, lassan becsuk�d� ajt�, majd s�ri cs�nd. Erre v�gyok �n az isten�rt? Lisa �llj fel �s tegy�l valamit! Mi az, hogy csak �gy �gyban maradsz, hogy sz�tr�gjon a szomor�s�g?
Ok�, ki kell �rnom ezt magamb�l!

C�m: elcsesztem… s�r�g�rcs�m lett!
Szerz�: noname – most ink�bb nem v�llaln�m fel a nevemet

Meghalok! Soha ennyire nem koppantam nagyot! Ez a sr�c felnyitotta a szememet!
M�sf�l hete Albert bevert neki egyet, �n meg ott maradtam vele… nagy h�lye vagyok! �hh, dehogy! J�, hogy ott maradtam! Legal�bb r�j�hettem arra, hogy mit is akarok… de amit akarok, az m�r elment… van enn�l rosszabb?
Szak�tottam Alberttel… igen, v�gre r�vettem magam tegnap este, miel�tt m�g Billel lettem volna �jra… megmondtam neki, hogy ez nekem nem m�k�dik �gy tov�bb, �s hogy v�ge. Mit ne mondjak kiakadt. Kiab�lt, a f�ldh�z v�gott egy �veget is, ami sz�tt�rt. Idegbeteg…
Megk�nnyebb�lve vettem az ir�nyt a fah�zik� fel�… de m�gis mit k�pzeltem? Hogy lehet ennyire szerencs�tlen? Honnan vettem, hogy egy�ltal�n… meg�r�l�k!
Nem volt ott. V�rtam. Semmi. F�l �ra m�lva lassan botork�lt fel�m. M�g a sz�vem is dobbant egy nagyot, ahogy r�m n�zett… nagy h�lye vagyok! Nagyon nagy!
M�r majdnem csicseregetem a szi�t, � meg r�m sem heder�tett. Egy hello sz�m�ra megfelel�bb k�sz�n�snek nyilv�nult.
Gondoltam csak rossz kedv�, de majd feldob�dik, ha elmondom neki, hogy k�sz vagyok vele j�rni. Halkan kattant a z�r, lenyomta a kilincset �s el�re sem engedett… na ekkor valami m�r b�zl�tt!
Egy sz�t sem sz�lt hozz�m. Ha k�rdeztem, �ltal�ban csak megr�ntotta v�ll�t. Amikor pedig elmondtam, hogy Alberttel v�ge, m�g r�m sem n�zett. Azt hiszem itt lettem lelkis�r�lt.
V�rtam p�r percet, hogy megfogalmaz�djon bennem, milyen sz�veggel fogok neki esni. Azt�n csak �gy kibuktak bel�lem a szavak… n�ha sorrendet sem k�vetve.
-Most m�gis mi bajod van? Ezt akartad, nem? Szak�tottam vele – miattad! – persze j� er�sen megnyomta a miattad szavacsk�t, h�tha felfogja, hogy mit is akarok. �jabb v�llr�nt�s.
-Te… neked… miattad, �rted? Ott hagytam, felfogtad? R�j�ttem, hogy igazad van, �s szak�tottam vele! Most ennek �r�ln�d k�ne, nemde?
�gy l�tszott a kis kirohan�som meg sem �rintette. B�mult tov�bb ki a fej�b�l, tal�n az ablakon kereszt�l n�zte a kinti t�jat.
Be�lltam el�, csak hogy v�gre r�m n�zzen. A szeme izzott, a mellkasa hevesen fel-le j�rt, az ajkai szinte penge v�konyak lettek.
-Jobb k�s�n, mint soha! – vetette oda, majd megfordult. T�r a sz�vembe – azt hiszem, csup�n ennyivel tudn�m le�rni azt, amit akkor �reztem.
-De… elcsesztem, tudom! Bill…
-Ink�bb menj vissza hozz�! – �lt le az �gyra. Hangja halk volt, m�g ekkor sem n�zett r�m, mintha csak egy b�buhoz besz�lt volna.
-Nem! Ezt… te… magadn�l vagy?