A telefonom halkan rezgett a t�ska m�ly�n, minden egyes rezg�ssel mintha �nk�v�leti �llapotban lenne fordult �t fokot. Mit sem t�r�dtem vele, m�g akkor sem �rdekelt volna, ha Isten az, �s felaj�nlj h�sz milli�rd doll�rt, hogy kelljek fel, m�sszak ki a szob�mb�l, �s pr�b�ljak mindent elfelejteni, �s �j lappal ind�tani. De hogyan?
�t pr�b�lkoz�s ut�n a h�v� f�l feladni l�tszott, �n pedig nyugodt l�lekkel aludhattam volna tov�bb, ha az ablak nem v�g�dik ki olyan hirtelen.
Val�sz�n�leg a sik�t�som m�g t�bb m�rf�ldre is elhallatsz�dott. A sz�vroham ker�lgetett.
-Nyugi b�bi, csak �n vagyok! – vigyorgott Albert, mik�zben bem�szott
-Te �szn�l vagy? M�gis mit m�velsz?
-Hozz�d j�ttem b�bi! M�r nem is �r�lsz a pasidnak?
-Van ajt� is! Mi�rt nem azon pr�b�lkozol, b�bi? – n�ztem r� g�nyosan
-H�vtalak vagy �tvenszer, de m�g arra sem m�lt�ztatt�l, hogy felvedd!
-Az csak �t pr�b�lkoz�s volt, �s aludtam!
-J� – k�rben�zett, majd r�m – Akkor �n ink�bb most megyek!
-Ha lehet, akkor ink�bb az ajt�n t�vozz, l�gy sz�ves! – morogtam halkan, felm�rve a terepet, hogy ma igaz�n nem lenne sz�p kihozni Albert-et a nyugalm�b�l. Minden jel arra utalt, hogy ma �li ki a legrosszabb napj�t, �s mindenf�lek�ppen rajtam akarja levezetni az eddig felgy�lt stresszt, meg rossz eml�ket… �szinte h�la �rted, komolyan!
-B�rmit teszek, te ell�ksz magadt�l! – fordult meg, b�r a keze m�r a kilincsen volt – M�gis mit tegyek? Loholjak ut�nad? K�rjem meg a kezed?
-Ink�bb csak hagyj�l b�k�n!
-J�l megfontoltad? Mert Billnek egy�ltal�n nem kellesz!