Hideg fejjel akartam kezelni, hogy tegnap este t�rt�nt valami, ami – b�r f�ltem bevallani – valamit megv�ltoztatott.
Cseppet seg�tett, hogy m�r kor�n reggel, pontosabban f�l �tkor ki�rtam magamb�l a felgy�lemlett esem�nyeket, viszont a reggelin�l mindenn�l rosszabb h�nyinger fogott el. K�rben�zni sem mertem a hatalmas eb�dl�ben, nehogy v�letlen�l �sszeakadjon a tekintetem vele.
-Te nem is eszel?- n�zett a t�ny�romra Zyta
-Ja… most nem vagyok �hes… - r�ztam meg a fejem, len�ztem a t�lc�n hever� �res t�ny�romra, ami szomor�an t�tongott a sok finom �tel hi�ny�ban.
Mint egy m�rv�ny szobor �lltam ott, v�rva egy csod�ra, vagy csak egy kedves sz�ra, vagy… ezt az illatot ismerem! T�l j�l is ismerem!
Behunytam a szemem, �s tudtam, hogy az arcomra ki�lt fintor olyan, mintha f�jna valamim.
-J�l vagy? – r�zta meg Zyta a karomat
R�snyire kinyitottam a szemem �s h�l�t adva az �gnek nem �llt el�ttem �. A rossz h�r viszont akkor az, hogy pontosan m�g�ttem �ll a hossz� sorban. Nyeltem egy nagyot, er�m viszont nem volt el�g ahhoz, hogy meg is forduljak �s azokba a meleg, barna szemekbe n�zzek. Zyta-ra pillantottam, aki mintha a f�ld felett lebegett volna, elmos�dott tekintettel, f�lig �r� mosollyal. H�t t�nyleg m�g�ttem �ll.
-Sosem fogsz megfordulni, igaz?- t�n�d�tt halkan. A hangja bizserget�en hatott az eg�sz testemre, a l�legzete j�tszadozott a tark�mmal, �s �reztem, hogy elvesztem a talajt a l�bam al�l.
K�t k�z a derekamra suhant, megford�tott �s az ajkaival tal�ltam szemben magam.
-Megbesz�lhetn�nk a tegnap esti… mal�rt.
Mal�rt? MAL�RT? Ez van Lisa! Minden sr�c egy tah�! De hogy mal�rnek nevezni a tegnap esti cs�kot… az m�r mindent fel�lm�l!
-M�r teljesen felesleges!
A gyomrom �sszeszorult, �s valami kaparta a torkomat, meg cs�pte a szememet. Nem, �n nem s�rok! Ez nem s�r�s csak… �pp rossz percem volt!
Hisztizni akartam, �s kiab�lni, �s meg�rtetni vele, hogy ez nem volt mal�r! Nekem nem! Helyette csak megfordultam, �s hagytam, hogy dr�mai hat�st keltsek a mondatommal. A hat�s azonban elmaradt. A sor sz�rre�lisan lassan haladt el�re.
J� Lisa most mit akarsz tenni? Elcseszted, ok�, de… nem, nem hozom rendbe! Valamit tal�lj ki de gyorsan! Nem mehet �gy tov�bb! M�g a v�g�n minden sr�ccal sm�rolsz �s mindegyik ’mal�rnek’ fogja titul�lni a cs�kot! Szedd �ssze magad! M�g m�sf�l h�nap van h�tra! Ne ess sz�t most, azonnal az elej�n! Ne vesz�tsd el a fejed, ink�bb akkor legy�l leszbikus!
Elnevettem magam, majd �jra �s �jra, ahogy v�gigfutattam az agyamban az el�z� kis jelenetet.
-Tudod, mit? – fordultam h�tra – Fel�lem azt csin�lsz, amit akarsz! Ha neked mal�r volt a tegnap este, akkor az csak nekem jobb, tudva, hogy te is ugyanolyan idi�ta vagy, mint a t�bbi sr�c! Nem sz�m�t, hogy �jra le�getem magam, �s �jra egy fi� miatt, ha tudom, hogy te sem vagy jobb, �s t�bb mint a t�bbi! – szinte boldogs�gt�l ittasan n�ztem a szem�be, �s v�rtam a reakci�j�t. M�g a l�gz�se is le�llt egy pillanatra meg akart sz�lalni de bel�fojtottam a sz�t.
-J� �tv�gyat a reggelihez!- azzal fak�pn�l hagyva, hatalmas vigyorral az arcomon s�t�ltam ki az eb�dl�b�l.
Minden klappolt. Szuper�l �reztem magam, le�rhatatlanul boldog voltam – �gy k�t percig. Azt�n minden rosszabb lett. Mintha depresszi�ba estem volna, az �gyra estem, �s azon t�prengetem, most vajon meg�ri-e hogy egy j� nagyot b�gjek, meg vagy ezer zsebkend�t bepiszk�tsak, meg a nagy s�r�s-r�v�s ut�n minimum k�t �r�ig valami csukl�sf�le zavar� jelens�g t�rj�n r�m.
A v�lasz nem volt. Ha most elvesztem a fejem, ut�na sz�nni-b�nni fogom!
Halk kopog�s az ajt�n, fel�lltam, kinyitottam, �s m�ly, szenved�lyes cs�kot kaptam – Albert-t�l.