Mindenki hazudik, csak att�l f�gg ki mennyire j�l.
El sem tudtam k�pzelni, mit�l van az a fura kicsi lila �s z�ld �rnyalat� folt a nyakamon. Hiszen csak aludtunk!
-�s milyen volt Billel?- Zyta szok�s�hoz h�ven szinte cs�ng�tt rajtam �s a szavaimon.
-J�l…-vontam meg a v�llam, �s lassan a tudatomig jutott, hogy Zyta tudja Kaulitz nev�t. Zavarodva n�ztem h�tra r�, � csak a plafont k�mlelte �veges szemekkel, boldog tekintettel.
-Honnan tudod te a nev�t?
K�rd� tekintetem az �v�be f�r�dott, v�rva a v�laszt. T�bb mint f�l percig �llhattunk �gy.
-Egy… egy ismer�s�m mes�lte m�g r�la r�gen…
Tudtam, hogy hazudik, szinte l�ttam a szemeiben.
-Melyik ismer�s�d?- �rdekl�dtem tov�bb. Tal�n abban rem�nykedtem, hogy megadja mag�t, �s elmes�li az igazat. H�t t�vedtem!
-Nem ismered!- hadara �s m�r el is t�nt a f�rd� k�rny�k�r�l. Valami b�zlik.
-Zyta! Zyta v�rj m�r egy picit!- lihegtem, ahogy ut�na futottam. M�g csak ekkor t�nt fel, milyen gyorsan tud sz�guldani.
-Zyta! Ne haragudj, csak tudod…- �lltam meg el�tte, szomor�an a padl�t p�szt�ztam a hat�s �rdek�ben.
-Igen?
-Azt hittem, hogy m�r t�nyleg j� bar�tn�k vagyunk, de �gy l�tszik, csak �n �ltattam magamat!- fordultam h�ttal neki, az �gyamhoz s�t�ltam, v�rtam, hogy le�lj�n mell�m az �gyra �s elmes�ljen mindent. Kis id� m�lva megt�rt.
-Bocsi Lisa, csak tudod az a sr�c…- az als� ajk�ba harapott, nyilv�nval�an maga el� k�pzelte Billt, az arca pedig ragyogott a boldogs�gt�l
-Igen?
-�n… nekem… bej�n- b�kte ki v�g�l hossz�, �s siralmas hebeg�s ut�n
-�… nah�t!- �lltam fel az �gyr�l. Mi van veled Lisa? Csak nem akadsz ki ezen?
-�n… �n most megyek! Telefon�lnom kell!- kaptam fel a mobilomat kiviharozva a szob�b�l. Nyugodj le Lisa! Az a sr�c am�gy sem j�n be neked, most mit kell �gy kiakadni? Mi vagy te, egy kis picsa? M�ly leveg� be, lassan ki! Sz�-sz�!
-H�!- mordult fel, ahogy sietve nekimentem
-Bocsi!- fordultam vissza –Albert… t�nyleg sajn�lom, bocsi!
-�, ugyan nincs mit sajn�lni, igaz�b�l m�g j�l is esett!- mosolyodott el, a f�ldet n�zte, majd engem, sz�ra nyitotta a sz�j�t, majd becsukta. Kis f�l�s…
-Van kedved s�t�lni egyet?- k�rdeztem v�g�l, mire b�lintott.
-�s hova siett�l ennyire?
-Sehova csak… Zyta szok�s szerint kik�sz�tett, �s m�r nem b�rtam tov�bb
-Nem kedveled?
-Nem… vagyis, de. Nem tudom!- r�ztam meg a fejem nevetve.
T�bb mint egy �r�ig �cs�r�gt�nk a parton, minden t�m�t ki�r�tve. Megtudtam hogy az anyja tan�r, az apja pedig egy c�gv�llalat feje. Elmondta, hogy az apja sok p�nzt visz haza a konyh�ra, de � nem akar az � p�nz�b�l. �gy gondolta, hogy tiszt�bb ha maga keresi meg.
-Akkor ez�rt vagy itt…
-Igen, meg hogy ilyen j� csajokkal l�ghassak egy�tt, mint te!- d�lt nekem, �s egym�s szem�be nevett�nk.
-Pedig vannak jobb csajok is itt, mint �n… nem ennyire hisztisek…
-�n szeretem a hisztis l�nyokat!- szak�tott f�lbe
-Nah�t, kev�s fi� van, aki szeretn�
-Igen, �s tal�n jobban meg is k�ne becs�lni az ilyeneket- r�m n�zett �s s�lyosnak �reztem a tekintet�t. T�l nagy benyom�st akar tenni r�m? Most akkor fl�rt�l?
Nem mertem t�bbet megsz�lalni, csak �ltem ott, mint egy kuka, �s v�rtam a v�gkifejletet. A kez�t lassan az eny�mbe cs�sztatta, a fejemet fel� ford�totta, k�zelebb h�z�dott, az ajkait az eny�mre tapasztotta �s egyszer�en megcs�kolt.
Nem akartam, a sz�vem m�ly�b�l �reztem, hogy ez csak bar�ts�g, de t�bb nem lehet. M�gis hazudtam neki. Azt mondtam, hogy igen. Igen, sz�vesen j�rn�k vele.