Még a vér is megfagyott az ereimben. Most akkor látott valaki meztelenül?
Hiper sebességgel száguldtam be a zuhany alá, magamra húzva a kabin ajtaját, amin hátha már nem látnak át. A szívem hevesen vert, a légzésem a kétszeresére nőtt, és éreztem, hogy a fejem vörös színbe üt át. A fülem égett, a végtagjaim remegtek, és azért imádkoztam, hogy kiderüljön, hogy csak egy kóbor kutya hozta rám ennyire a frászt.
Több mint fél óráig álltam az erős fokozatra állított zuhanyfej alatt, reménykedve, hátha nem kell kimennem, és eltölthetem a két hónapot a tus alatt. Tíz perc múlva rájöttem, hogy lehetetlen kívánok, és egyszer úgyis ki kell bújnom az újdonsült lyukamból.
A törölközőm után nyúltam, magamra tekertem, kikukkantottam nehogy még egyszer ilyen kínos helyzetbe kerüljek, majd mikor láttam, hogy minden tiszta szinte kiviharoztam a fürdőből.
-Minden rendben?- nézett rám Zyta összevont szemöldökkel az ajtóbecsapódás hatására.
-Aham, persze, te figyelj! Nem akarsz egy függönyt az ablak elé?
-Minek?
-Nem tudom, lehet nekem van üldözési mániám, vagy valaki tényleg engem bámult, ahogy…- nem akartam, hogy tudja milyen égő eset történt meg velem, alig kis idővel ezelőtt. Láthatólag nem is érdekelte abban a pillanatban, hogy nem folytattam a mondatomat, megvonta a vállát és újra a könyve fölé hajolt.
-Nekem mindegy, de amúgy sem tud senki benézni, mert az a rész el van kerítve, és csak olyan láthat meg minket, aki engedélyt kapott, hogy úszkáljon egy kicsit a tóban. Ilyen koránreggel meg senkit sem engedne ki Frau Pluch.
Hatalmas kő esett le abban a pillanatban a szívemről. De várjunk…
-Ki az a Frau Pluch?
-Még kérdezed?- nevette el magát –Tudod ő az a nő, aki szívat minket, és övé ez az egész tábor!
-Ó, fantasztikus!- csaptam össze a kezem.
Túl sok volt nekem ez mind reggelre. Visszadőltem a párnák közé, elemezgettem a világos szőke hajamat, ahogy nedvesen már majdnem feketének hat, és már bántam, hogy azon a szép, kora tavaszi napon lelkesen intettem fejet anya kérdésére, miszerint szeretnék-e pénzt keresni nyáron.
Zyta visszament szépítkezni a fürdőbe, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy felöltözzek, szép csendben, saját magányomban, a hajamat szárítva közben.
A vihar már kezdett visszavonulni, és alig pár dörgést hallatott még. Előkaptam a zsiráfos füzetemet, és újra elolvastam. Kész kavalkád! Ezt én írtam? A fejemet ráztam, és arra gondoltam ki kéne tépnem az első lapot, vagy csak áthúzni, és újraírni. Viszont ahhoz még kevesebb kedvem volt, így csak elhatároztam, hogy következő alkalomkor sokkal összeszedettebb leszek, és értelmesebben fogalmazok. Nem fogok össze-vissza csapongni, követek valamilyen sorrendet, ami majd akkor eldől, hogy mi lesz.
-Megyünk együtt reggelizni?- támadt rám Zyta elővéve a hatalmas bociszemeit. Talán nem is olyan pióca, mint ahogy gondoltam…
-Menjünk!- adtam meg magam, felkaptam a cipőmet, bezártam magunk után a kétszemélyes kisház ajtaját és követtem.

Cím: töröm a fejem, vársz még egy picit?
Szerző: még mindig álszent személyem

Kedves naplóm! Úgy döntöttem maradok ennél a megnevezésnél! Jobbat nem tudok kitalálni, meg mindenki így kezdi. Vége a mai napnak is. Reggel valaki vagy lehet hogy csak valami látott meztelenül, ahogy ott álltam zuhanyra készen. Oké, oké, volt rajtam még egy bugyi, úgyhogy a lényeget nem látták… de még így sem érzem magam jól!
A reggelinél rájöttem, hogy szerda van, azaz már csak két nap, és azzal a senkiházival kell együtt töltenem az éjszakát. A hideg ráz ki, ha csak eszembe jut!
A szépszemű titokzatos neve is kiderült ám, méghozzá az ebédnél! Mellénk ült, beszélgettünk, és lopva a névkártyájára néztem. Albert. Majdnem szembeköptem a levessel, amit éppen próbáltam letuszkolni a torkomon… lett volna inkább Felix!
Délután foglalkozás volt a kicsiknek, és naná hogy mi is ott punnyadtunk. Na jó ez egy kicsit sem fedi az igazságot! Ott csicskáztattak minket! A harmadik gyereknél kikészültem és halkan a fülébe duruzsoltam, hogy ha valami kell, szerezd meg magad. Aztán sűrűn megbántam, mert egy kiscsaj beköpött, és kaptam az áldást.
Estére – igen mostanra! – totál kidőltem, és már kezdem úgy érezni, hogy ez nekem nagyon nem fog menni! És még azt sem tudom, hogy a holnaputáni estén hova jelentkezzek, hogy ’Igen, kész vagyok magam alávetni a szellemek hadának, meg a rossz ovisok nyavalygásának miszerint nekik WC-re kell menniük, mert nagy dolguk van!’
Remélem azért kitudják maguknak törölni a popsijukat.