Az eső csapdosta az ablakot, a szél balra-jobbra hajlítgatta a rövid, gyönge fákat, és azt vártam, mikor jön a hurrikán.
Előkotorásztam a bőrönd mélyéről a zsiráfos füzetemet, meg egy tollat, és feszengve bár, de neki kezdtem.

Cím: hogyaza fenébe is már!
Szerző: na vajon!?

Kedves naplóm… na jó ezt nem! Törölve! Nem írom többet azt, hogy kedves naplóm. Mert mintha egy füzet értené is, hogy mit írok le, amit igazából csak magammal közlök. Lisa, eltértél a tárgytól!
Itt vagyok. És már arra várok, hogy elmenjek. Az idő pocsék, a hangulatom pocsék, az álmaim meg még annál is pocsékabbak. Hát kezdjük az első napon. Könyörögtem anyának, hogy vigyen haza, de semmit sem értem el vele, úgyhogy itt hagyott, és még azt is mondta, hogy majd meg fogom ezt köszönni neki. A felnőttek, meg az értelmet, vagy már-már kétértelmű célzásaik.
Aztán meg az a nő. Aki ráadásul nem csak gonosz, sátáni kacagó, de még kétszínű is. Tegnap vacsora után kihirdette, hogy esténként is vigyázhatunk az általam amúgy sem kedvelt ovisokra. Van ennél rosszabb?
Na mindegy, a jó hír, hogy megismerkedtem egy fiúval… aranyos. Meg kedves. És segítőkész. És szépszemű! Mostantól szépszeműnek fogom nevezni!
Valami borzalmasat álmodtam. Zavar, de legszívesebben röhögnék az egészen. Igazából csak félek, hogy be fog igazolódni. Mármint valóra válik. És akkor… olyan rosszul smárolt! Tehetek én róla, hogy lapátnyelve van, és nem tudja mire használni!? Lisa állj le! Az csak egy álom volt!
Viszont valami mindig megfog ezekben a németekben, és nem vagyok hajlandó Frau-nak meg Herr-nek nevezni őket… maradok a mr. meg a mrs. megnevezésnél.
Viszont valami már megint megkergít. Nem tudom hogy a miatt a srác miatt, vagy a szépszemű miatt. Na jó Lisa tagadd még magad előtt is! Nem tetszik egyik sem! Nem! Sőt! Ha meglátom azt a srácot, a fekete haját, meg a nevetését, meg a fura fülét, meg az orrát, meg a puha, szép ajkait, a mogyoróbarna szemét, ahogy rám néz… na álljcsi! Hogy néz rám? Mindig villámlik a szeme, meg felhúzza a szemöldökét és mustrálja a mellem… megőrültem! Dehogy néz! Bámul!
Hoppá jön Zyta! Majd folytatom kedves énem az ajnározását a világnak!

Visszadobtam a tollat a táskámba, a füzetet a párnám alá rejtettem, és mint aki most kelt fel Zytára pillantottam álmosan.
-Szia!- köszönt életvidáman, a fürdőszobából áradó pára pedig ellepte az egész szobát. Éppen meg nem fulladtam tőle.
-Végeztél?
-Aham, mehetsz nyugodtan!
-Köszi
Összeszedtem, amire szükségem volt, bemásztam a fürdőszobába, és homlokráncolva néztem, ahogy a hatalmas ablak belátást enged az egész fürdőbe.
-Nem jó ez így…- ráztam meg a fejem, és eltökéltem, hogy ha törik, ha szakad, bizony szerzek egy függönyt és felszerelem.
Az ablak felső része nyitva tátongott, beengedve a hús szellőt, ami pontosan kellett. A fürdő apró volt, és úgy tűnt szerette magában tartani a forróságot.
Feszengve vettem le először a rövidnadrágomat, kikukkantottam és megnyugodva érzékeltem, hogy senki sincs még odakint, már ahogy elláttam a sötéttől.
Bármennyire is próbáltam megnyugtatni magam, inkább háttal álltam az ablaknak és úgy vettem le a pólómat, ami alatt már semmi sem rejtőzött. Viszont ahhoz, hogy a csapot ki tudjam nyitni a zuhanyzóban meg kellett fordulnom. Mély levegőt vettem hát, meg fordultam odakint pedig ágreccsenés hallatszódott.